|
|||
|
Elszívok egy szál cigit és leülök a gép elé. Olvasgatom a régi bejegyzéseket, sorra veszem az emlékeket, barátnőmmel próbálunk valami okosat teremteni a végére.
Olyan az egész, mint a kiképzés a háború előtt. Küzdünk, próbára tesszük önmagunkat. A bőrünkbe vésnek minden egyes mondatot, ami kell az útra. Harcolunk a bábukkal, ismerkedünk az igazi háborúval. Minden egyes pillanatot gyűlölünk, de szükség van rá, hogy helyt tudjunk állni a csatatéren. S persze elbukunk, mert először van részünk benne. De amikor ott állunk a harcmezőn, egy idegen környezetben egyedül, magunkra maradva, akkor eszünkbe jutnak ezek a pillanatok, mert ha nem, hiába volt minden. Tudjuk mit kell tennünk, mire kell vigyáznunk. Minden lépésnél, minden pillanatnál. Ki van velünk, ellenünk, kire lőjjünk és arra, hogy tartsuk szárazon a puskaport. Vége a kiképzésnek, felkészültem. Jöhet az igazi élet valós célokért, tapasztaltabban, éles tölténnyel. Ez a nap szép lezárás, így egy kerek egész. Elseje jelképezze az új kalandokat, ne egy széttépett bábut. Valami jobb kezdődik, a múlt csupán négy betű lesz az új oldalon. "Non numero horas nisi serenas" - mondja a latin felirat a napóra alatt. Ezentúl én is csak a derű óráit számolom.
Kedd este az albiban alapító ülés, senki által felruházott hatalmamnál fogva meghívom a lelkes íróbrigádot. Hozzatok piát, kösz.
Ezentúl holnap egy nosztalgiázó, meglehetősen nyálas bejegyzéssel zárnám a blogomat, februárral indul a másik. MEGVAN A FÉLÉVEM
Már csak egy nap választ el attól, hogy poroltóval extravagánssá varázsolt fekete-fehér öltönyömet felöltve beszámoljak a Just for Fun homoszexuális típusvilág szépségeiről ezúton is örülve a bolognai rendszernek, hogy a gyakorlatot csak az utolsó két évben sajátítjuk el.
Az indexem leadása után valószínűleg elzarándokolok a Krisna-völgybe virágokat szedni, megházadosok és vajat köpülök életem végéig. Az új blog meg lassan elkészül, kérjük lelkes íróbrigádunk jelentkezését a formai- és magatartásbeli kötelezettség elolvasására (kérésre küldi a szerk.) és az alapító ülés időpontjának megbeszélésére. Oscar Luis antropológus kutatásai a szegénység kultúrájáról (Kultúrális tőke-elméletek jegyzet)
Az új blog a lehető legjobb úton halad az első publikálás és a világhírnév felé, mostmár teljesen biztos, hogy a február harmadikai egetrengető házibuliról egy teljesen új környezetben tudunk beszámolni és hogy ez a felület teljesen megszűnjön, csak egy emlék legyen.
Addig is, kicsit rólam. Az új év minden egyes napja egy olyan gyönyörű álom, amiből nem szeretnék felébredni. Az istenek (akármennyi is van), szeretnek engem és én is őket. Tegnap a deles vizsgám igazából kilenckor kezdődött, 10 percen múlt, hogy egykor becsoszogva még ott találtam a tanárt. Az eredményt meg tudjátok, de valahogy már nem lepődök meg rajta. Este ünnepeltünk, bemutattam barátnőm a barátaimnak, az éjszakát és a mai nap legnagyobb részét nála töltöttem mélyen gondolkodóba esve, hogy áthelyezem véglegesen a székhelyem. Ő, egy hatalmas franciaágy és internet. Évekig bírnám. A vizsgaidőszakom csütörtökön zárul, utána majd' egy hónap pihenés. Vajon a sors valami rosszal fog előrukkolni ennyi szép után? Vagy ez az ajándék, hogy tanultam az előző éveim Hibájából? Nem tudom, de félek. Remélem örökké így marad. 
Barátnőmnél vagyok, ő éppen vacsorát csinál, próbálok konszolidált férfiállatként viselkedni. Szurkoljatok.
Mikroökonómia vizsgán 24 tételből kihúztam a Jokert, szabadon választhattam. Komolyan csoda történik velem már pár hete. Nem akarom, hogy vége legyen.
Egy nappal a vizsga előtt picsamód berúgni felettébb szórakoztató. A haver lakásának ablaka alatt üvöltve szerenádozni is egész vicces, az erkélyre felkommandozó Mitch üvegbetörési technikáját még megmosolyogtuk. De mi a faszért kellett egy poroltóval likvidálni az egész folyosót halálra ítélve a szobánkat?
Nem értem... 
z üzenete: elterjedt h kakiszexmániás nőgyűlölő soviniszta faszkalap vagy aki csak szexuális eszközként használja a nőket
z üzenete: ami alapjába' véve igaz is, de elköveted azt a hibát hogy mindezt az interneten publikálod! z üzenete: biztos rossz híred van már na, ezért hagyom abba igazából basszameg.
Szakállt többrendbeli pizzalopásért befenyítették a külföldiek. Ez legalább akkora poén, mint hogy a Dóri fenn tanul a negyediken.
 A két tacskót meg a repülő kislányokat még értem. De a lazacot miér' eszi meg snowboardozás közben?  "S nem nézed-e irtózva most,
hogy mily hiú és ostoba a kedvek s nedvek részegen üdvözölt paradicsoma, a szép állat, amely nem is szép tán, csak a te pokoli kéjed önzése kényszerít, hogy hízelegj s hazudj neki? Minden ellenség, ami él, és csak mint prédáját szeret; mind csak győzelmének örűl, annak soha, hogy segitett. Sírsz, mert idegen láthatár borúl rád? Csoda kellene? Mindig megbüntet valami, ha rászorúlsz valakire." /Szabó Lőrinc/ "Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd." /Szabó Lőrinc/ Baján vagyok, pihenek kicsit.
Korán kelős-picsamásnapos-sírva tanulós-nem evős-tanár majdnem lehányós-szerencsésen húzós-minden leírós, az mindenbe belekötős-másba kérdezős-gecin mosolygós-négyes adós.
kávé csörgedezik vér helyett, még három vizsga, a péntek tizenharmadikát öltönyben kezdem. ennyi.
nem Borz, nem kamuzom azt, hogy újra független vagyok, hogy több olvasó legyen. nem, a biszexualitásomról sem írok egy szót sem.
tiltakozzunk a vizsgaidőszak ellen, mert a szobából kilépve ez nem szép látvány.
Délelőtt levizsgáztam jelesre, délután a barátnőm főz nekem. Milyen jó leírni ezt a mondatot.
Regisztráltuk az új oldalt, megvan az új név, persze számotokra még ez is titok. A dizájn várat magára, egyenlőre a vizsgaidőszak traumáját próbáljuk átvészelni. A februárban induló szorgalmi időszakot már igyekszünk az új oldalon ünnepelni. De addig is álmatlanság, nonstop seggelés. Mi a faszom az az innovációk expanziós diffúziója?
ó mennyivel fontosabb dolgok vannak most, mint a naplóba írás...el sem hinnétek
Sosem tudtam összeszedett mondatokat írni, most miért tenném? Egy verssel indítok, nagyon kedves barátom írta.
P.Á.-nak Tágítsd a világot, tágítsd!
„Megvonja vállát az idő”, A naplóm így, ebben a formában nemsokára megszűnik. Vége mindennek, ami személyes, az énközpontúságnak, a rengeteg érzésnek. Egy ember vagyok, nem pár sor egy oldalon. Bizonyítani is kell. Nemsokára véget ér az én naplóm, nem tudok már mindent megosztani veletek. Így sem, de főleg úgy, ha nem egyedül forgatom a filmemet. S mi lesz helyette? Minden, ami a jóravaló egyetemista életének szerves része. Őrült bulik, félelmetes berúgások, többfordulós dinnyegurító verseny. Helyek, ahova mi járunk, ahova nem és ahova nem is szeretnék, hogy betegyük a lábunkat. Italok, amiket a legváltozatosabb formában és mennyiségben töltünk magunkba, ételek, melyeket olykor kénytelenek vagyunk szénné égve falatozni. Szex. Szex állatokkal, nőkkel, egymással, magunkkal. Könyvek, amik sokat jelentenek, filmek, amik mondanak nekünk valamit. Nekünk, a világot megrengető, a lassan megalakuló blog íróinak, a rettegett pécsi egyetemisták csapatának. 2006 legyen a változás éve. Örülök, hogy segítek beindítani azt, ami elkezdődik, s hogy egyenrangú fél lehetek az ország leendő legolvasottabb kompániájának. Hamarosan. Bejegyzések addig is lesznek.
Utoljára három éve randiztam, remélem nem változtatták meg a szabályokat.
Persze, olyan ez, mint a szóbeli vizsga. Ilyenkor még nem tudod mit mondasz, aztán abban a pillanatban, hogy elkezdődik, minden simán megy. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy SickBoy Tevéje nevű tevéd, hosszú éhezés, szomjazás és magány következtében az örök tevemező felé vette útját. Énekeljük el azt, hogy vége...
Steve, szégyenlem magam a kép miatt, kárpótlásul itt egy másik csak neked. jeromos erről írjál verset :)
 |
